Csortos Krisztina véleménye / 2011 október

Több hónapon keresztül nézegettem a neten, hogyan működik a Tiroli Álláskereső, küldtem nekik e-mailt, felhívtam őket, de bátortalanságom miatt nem léptem tovább. Így nem lett belőle semmi. Eközben folyamatosan a tartalékainkat emésztettük fel, miközben erősen őrlődtem magyarországi kilátástalanságom miatt. Dolgozzak itthon heti 6 napot 10-12 órában 320Ft-os órabérért? Erre vállaljunk friss házasként gyereket? Na, nem! Ez ahhoz sok, hogy meghaljunk, de kevés, hogy megéljünk. Egyre csak bosszantott, hogy a magyar embert semmibe se veszik. Nem hagyott nyugodni a gondolat, másoknak sikerült, én meg itt nyomorogjak! Ahogy Sün Balázs mondta: „Ebből elég! Torkig vagyok!” Ekkor elhatároztuk férjemmel, hogy belevágunk. Soknak tűnt a szolgáltatás ára (kb. 97 ezer Ft), de ott volt a 100%-os árgarancia. Tudtuk, dolgozni akarunk, így nem válogathatunk. HA lesz olyan ajánlat, ahova mehetek, akkor megyünk! Így biztosak voltunk benne, hogy megtérül, ha pedig nem lesz munka, akkor visszakapjuk a pénzt. Nem volt vesztenivalónk.  Féltünk, de tudtuk, hogy mostani életünk nem vezet fejlődésre, sőt egyre csak rosszabb lesz. Tudtuk, be kell vállalnunk.

Elhatározásunk után megkerestem Suteu Zolit e-mailben és telefonon. Gyorsan lezavartuk a telefonos próbainterjút, hogy tesztelni tudja nyelvtudásom. Megfeleltem, így igénybe tudtam venni a Tiroli Álláskeresők szolgáltatását. Szabadnapot intéztem pályáztatásom napjára, másnapjára.

Pályáztatásom napján Zoli felhívott, hogy akkor indít. Gondoltam, oké, te csak csináld, én közben főzök. Krumpli pucolás közben, kb. 30 perc telt el, csörög a telefonom. Egy osztrák munkaadó volt. Őszinte leszek, bár jól beszélem a nyelvet, fel sem fogtam, mit beszéltünk. Annyira ideges voltam, de akkor tudatosult bennem, basszus ebből még a végén lesz valami. Kíváncsiságból megnéztem postafiókom, 148 levél várt. 3 napon keresztül jöttek az e-mailek iszonyatos mennyiségben, napi 8-10 hívásom volt. Még ma is hívnak, illetve kapok e-mailt.

Összesen a mai napig kb. 500-550 e-mailt kaptam, ebből kb. 300 elutasítás, 180-200, amiben életrajzot és fotót kértek és kb. 15-20 konkrét ajánlat.

Pályáztatásom másnapján hívott egy szállodaigazgató, boldogan közölte, hogy csak 200 km hozzá Budapest. Ennek nagyon megörültem. Kérte, menjek csütörtök-péntek próbamunkára. Mondtam neki, visszahívom. Gyorsan a telefonszám után rákerestem neten.  A fülem is kettéállt. Négycsillagos gyógy komplexum! Életemben nem jutnék el oda! És most itt a lehetőség!

Visszahívtam, mondtam neki rendben, csütörtökön ott leszek. Nagyon kedves, segítőkész volt. Mikor először beszéltünk, mondtam neki, szolnoki vagyok. Mikor mondtam neki, megyek, ő rögtön mondta, hogy tudok a legegyszerűbb eljutni hozzá. Mondta, elég, ha 10.30-ra megyek, ne kelljen nagyon korán kelnem.

A megbeszélt időpontban megérkeztem, a konyhafőnök azonnal leültetett ebédelni, mondván hosszú út van mögöttem. Utána kezdjek.  Így is lett. Két nap iszonyatos kemény munka után hazajöttem azzal, majd hívnak. És IGEN, hívtak! Szombaton kell kezdenem. És olyan fizetésért fogok dolgozni, amit itthon sosem kapnék meg tisztességes munkával!

Előtte sosem voltam ezen a vidéken, így szemem, szám tátva maradt, mikor megláttam a környéket és éreztem kell nekem ez az élet, itt akarok dolgozni!

2011. 09.09. meghozza a futár a tankönyvcsomagot.
2011.09.19. pályáztatás.
2011.09. 21. Telefon
2011.09. 23-24 Próbamunka
2011.09. 26. Megkaptam a választ, kérik az adataim, intézik a papírjaim a munkaügy felé

A beilleszkedésemben is rengeteg segítséget kapok. Ha minden igaz, akkor hétfőn a konyhafőnök eljön velem bankba számlát nyitni. Kőszegen fogunk lakni párommal először albérletben, és naponta fogok ingázni. Mindenben segítenek, míg nincs lakás, kapok szobát, ellátást.

Hihetetlenül felfordult az életünk, minden más. De hisszük, sokkal jobb és biztosabb jövőnk lesz. A hotel egész évben nyitva van, folyamatos a munka. Biztos megélhetés.

A Tiroli álláskeresők nélkül nem sikerült volna. Sosem jutottam volna el idáig. Olyan életkörülményeket teremthetünk így párommal magunknak és majd a gyerekeinknek, amilyeneket a magyar alföldön becsülettel soha. És nem is beszélve arról, hogy milyen nyugdíjam lesz, ha éveken keresztül ott dolgozhatok. Márpedig úgy fogok vigyázni erre a munkámra, mint szemem fényére. Köszönöm Tiroli Álláskeresők!

Elérhetőségem: krisztina.csortos@gmail.com Bárkinek válaszolok, hisz én is átéltem a bizonytalanságot.

Gillich Kornélia véleménye / 2011 október

Kedves Zoltán!

Köszönöm a segítségeteket, amivel Ausztriában munkát találhattam, ez egyedül nem ment volna. Én is, ahogy sokan mások, sokáig kételkedtem, hogy tényleg lesz lehetőségem kint dolgozni, és hónapokig vívódtam, hogy merjek-e belevágni.

De meggyőző volt a cég ajánlata, hogy garanciát vállaltok arra, hogy lesz munkahelyem, de ha mégse jönne valamiért össze, visszafizetitek a befizetett összeget. Így könnyebb volt a döntés.

Elhatároztam, hogy adok egy esélyt magamnak és belevágok. Regisztráltam a szezonális programra, megkaptam a szükséges információkat (részletes tájékoztatók a külföldi munkával kapcsolatban, segédanyagok, tankönyvek), amik nagyon hasznosak voltak minden tekintetben. Tömören, lényegre törően, áttekinthetően segítettek a szükséges ismeretek megszerzésében.

Megbeszéltünk egy időpontot, hogy melyik napon indítjuk a pályáztatásomat, ez egy keddi nap este volt 5 óra körül. Fél 7-kor már 250 e-mailt kaptam, másnap már 500 volt, és utána is jöttek még, a mai napig is (3 héttel később), eddig 650.

Telefonon is megkerestek az első pár napban kb.6-7-en. A levelekből kb. 60-70 volt, aki pozitívan reagált, ezekből választottam ki kb. 10-et, akikkel beszéltem telefonon, több levelet váltottunk, és végül 6 helyet konkrétan megbeszéltem, ahová egy kiutazás alkalmával elmegyek személyes beszélgetésre vagy próbamunkára. 10 nap múlva a pályáztatás indításától számolva kimentem az első helyre 3 napot dolgozni, kedvesen fogadtak, nagyon tetszett minden szempontból, a kollegák, a körülmények, a segítőkészségük, úgyhogy a 3. nap végén meg is kötöttük a szerződést, hogy télre odamegyek dolgozni.

Vagyis két héttel a döntésem után már megvolt a munkahelyem. Így a másik 3 helyet, ahová csak beszélgetésre hívtak, lemondtam, és maradt még kettő, ahová próbamunkára hívtak, oda azért még elmentem utána egyből, hogy legyen összehasonlítási alapom (kíváncsi voltam, jól döntöttem-e, hogy mindjárt az első helyen leszerződtem), meg hogy megtérüljön az utazás és befektetés ára.

Korrektül kifizették mindegyik helyen a próbamunkát is, úgyhogy érdemes volt több helyre elmenni, tapasztalatokra tettem szert, sok embert megismertem, gyakoroltam a nyelvet és anyagilag is jól jártam.

A másik helyen kevésbé volt jó tapasztalatom egyébként. Nem volt jó a légkör a kollegák között, nem voltak segítőkészek, inkább kötözködők, utasítgatók, úgyhogy nem árt azért több helyet megnézni (ha lehet személyesen), mert azért nem mindegy hol, milyen körülmények között, kikkel fogunk együtt dolgozni. De ott is felvettek volna, lehetőség van bőven, sok helyre várnának, úgyhogy érdemes mindenképp nekivágni, mindenképpen sokszorosan megtérül, amit befektettünk, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki gondolkodik ilyen lehetőségen, nincs mit veszíteni.

"Aki mer, az nyer!"

kornelia.gillich65@gmail.com

(Enikő vecsési lakos, 47 éves - 500 emailt kapott a munkaadóktól, 4 telefonhívást és 50 konkrét állásajánlatot)